A “Család” ügye átkerült annak a városnak a Hivatalába, ahol a bűncselekmény, akarom mondani a szabálysértés elkövetésre került. Ezek voltak a hanyatlás első jelei. Az ügyet - és egyben a vizsgálati nyomozást - egy igazán lelkiismeretes Főjegyző Asszony vette kézbe. Úgy látszik ő nem ugyanabban az iskolában (talán nem is ebben az országban?) tanult, mint a történet 2. részében említett kollégái. A maffia összes tagját, mind az 5 fiatalt berendelte egy közös meghallgatásra, VALAMINT azt az oprátort a TESZKÓ-ból, aki a jegyzőkönyv szerinti időpontban szolgálatban volt; aki “farkast kiáltott”. Az operátort az egyszerűség kedvéért hívjuk Sasszemnek.
Megkezdődött hát a maffia tagjainak a “pere”. Sorban meghallgattak mindenkit egyesével, majd behívtak mindenkit egy közös záró bejelentésre. Ott pedig a Főjegyző Asszony közölte: a vallomások alapján, valamint azért, mert a jegyzőkönyvben szereplő felvétel - amin a tagok lelkesen fogyasztják a 2 normál és 2 óriás Túró Rudit a vásárlótérben - NEM LÉTEZIK, minden eljárást megszüntetnek az érintettek ellen. Hát ennyi volt. Nincs bűntett, nincs maffia. A túrórudi-maffia már csak az emlékekben él…

Vizsgáljuk meg az esetet egy gazdasági-elemző szemével!

A két biztonsági őr azzal, hogy szerettek volna egy kis zsebpénzt a kávéjukra, micsoda lavinát indítottak el! Hát nem csodálatos a kapitalizmus? 2 normál és 2 óriás Túró Rudiból megélt 1 operátor (megfogott öt bűnöző), 2 bitonsági őr (legalább két órás jegyzőkönyv-felvétel), 5 jegyző (+ titkárnők a helyi ügyintézésen) és 1 Főjegyző (összevont eljárás), nem is beszélve magáról a Gyártóról. No meg arról, aki valójában elfogyasztotta őket…

Az már csak hab a tortán, hogy sem az őröket, sem Sasszemet nem veregették vállon valószínűleg (inkább lábbal illeték egyéb testrészüket :D). Egyedül az a tény szomorít el, hogy az 5 fiatal nem kapott egy TESZKÓ-hallgass-ajándékcsomagot a végigszenvedett tortúráért.

… és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Aki nem hiszi, járjon utána ;) !