A történetben szereplő embernek látszó élőlények kérésére mind a leírásban szereplő nevek, mind pedig a helyszínek megváltoztatásra kerültek.
Réges-régen, egy messzi-messzi Galaxisban…
…élt 5 (azaz öt) fiatal.
Élvezték főiskolás életük minden velejáróját.
Eger városában.
Egy este egy pincekocsmában.
Akkor még nem is sejtették, hogy életük fordulatot vesz azon napon.
A túrórudi-maffia töténete egy alkoholos befolyásoltság alatt született ötletnek köszönhető. Miszerint miért ne látogathatná meg a társaság hajnali 2-kor (azaz kettőkor) egy multinacionális cég helyi illetőségű telephelyét élelembeszerzés céljából. Hívjuk ezt a létesítményt az egyszerűség kedvéért TESZKÓ-nak. Senki nem talált ellenvetést, így hát felkerekedtek és nekiláttak a terv megvalósításának.
A cél-objektumhoz töténő megérkezés sikeresen megtörtént, kezdetét vette a felderítés. Egy röpke fél óra alatt mindegyikük magához vételezte a neki tetsző ellátmányt, és felsorakoztak a kasszánál.
Hogy jobban megértsük a szituációt, meg kell említeni az éjjel 2-kor (azaz kettőkor) a TESZKÓ-ban uralkodó állapotokat. Az ott tartózkodó személyek: 1 (azaz egy) darab életunt bőven 50 fölötti kasszás néni, 2 (azaz kettő) még életuntabb biztonsági őr, egy rakat - nem is ébren lévő, csak álmukban simán pakolgató - árufeltöltők, és az említett 5 fiatalon kívül 0/zéró vásárló.
No vissza a történethez: a kasszánál javában folyt az árucsere (azért nem olyan gyorsan, lásd leírás a kasszásról), mikor is a két biztonsági őr kiejtette a száján azt a mondatot, amiért én egyáltalán nekifogtam most ennek a leírásnak. Ez a mondat annyira meghatározó, hogy itt most külön sort fog kapni.
”- És azokat a túrórudikat, amiket a vásárlótérben elfogyasztottatok, azokat ki fogja kifizetni?”
És innentől kezdődik az igazi pokoljárás. Ne ugorjunk előre, de az bizonyított tény, hogy a biztonsági őrök által megnevezett esemény nem következett be. S bár a biztonsági őrök javasolták, hogy a fiatalok rendezzék az ügyet úgy, hogy a helyszínen kifizetik nekik az elfogyasztott termékek árát, a fiatalok azon a késői órán azt gondolták, hogy az ő becsületükbe ne gázoljon bele senki ilyen vádaskodással. Így egy rövid párbeszéd után a két őr bekísérte főhőseinket a TESZKÓ biztonsági szobájába, és hajnali fél 3-kor elkezdődött a szabálysértési jegyzőkönyvek felvétele EMBERENKÉNT KÜLÖN-KÜLÖN. És íme következzen a jegyzőkönyvben felvett bűntett leírása (és bizony ez is külön sort érdemel):
“A fent megnevezett személy a … számú jegyzőkönyben szereplő személyekkel együtt csoportosan elfogyasztott 2 normál- és 2 óriás Pö<sípszó>ös Túró Rudi nevű terméket a vásárlótérben, összesen 294 Ft összértékben.”
Bizony, hála a bürokráciának a 294 Ft összértékben elkövetett bűntettről 5 darab jegyzőkönyv készült. A jelenlegi papír és tinta árak mellett (de még az akkoriak mellett is) ez a művelet több pénzbe került, mint amennyi “kár esett”. Ezzel a történet első része lezárult. A szabálysértésről készült jegyzőkönyveket kiküldték mindegyik fiatalnak, kinek-kinek bejelentett lakcíme szerinti Polgár Jenő Hivatalba, azaz a Polgármesteri Hivatalba, a jegyzőnek. Megalakult a túrórudi-maffia.
