V-Day, szombat hajnali 04:35

Édesapámmal és egyik haverjával sikeresen megérkeztünk a henteshez. Rudi még békésen aludt az utánfutón. Mi előkészítettük a terepet. Akció előtt bedobtunk egy kis bátorító varázsitalt. Majd mégegyet. Kicsit kimelegedve elindultunk az utánfutó felé, gonosz vigyorral arcunkon.
A már jól ismert kötél ismét Rudi szájába került, aki ezt nyugodt boldog visítozással vette tudomásul. Lefelé már könnyebben jött a platóról, mint fölfelé. Lépett, lépett, hopp nincs plató, leugrott. Ha hagyományos módon történik a vágás - értsd semmilyen fájdalomcsillapító elektrosokk, meg ilyen sportszerűtlen eszközök - akkor Rudi még ma is élne. De a hentes már előre készült, mert amíg mi nyugodtan fogtuk Rudit - aki meglepően nem akart elszaladni, csak állt sokkosan - ő elővett egy gyanús készüléket. Hatalmas csipesz-szerű valami, amit vezetékek kötnek össze egy óriási telefontöltő-szerű dologgal, ami meg be van dugva a 230-ba. A hentes szólt, hogy akkor egy pillanatra vegyük le a kezünket Rudiról, ha nem akarunk osztozni a sorsában, majd egy alattomos mozdulattal rázárta a csipeszt Rudi fejére. Ő erre elkezdte mereszteni a szemét, még a visítást is abbahagya.
Haverom faterja, köszönhetően a pult alól előkerült házi védőital gyakori fogyasztásának ifjúkori árja testalkatát már vagy húsz éve maga mögött hagyta. Manapság testalkata leginkább egy gilisztás, tüdőbeteg, 3 hónapos süldőére emlékeztet. A Kedves Olvasók el tudják képzelni Rudi állapotát, hogyha közlöm a tényt: ez az ember fél kézzel fellökte Rudit, a 180 kilós versenysúlyban lévő disznót.
Ez a rész most az állatbarátoknak szól, hátha mégis elolvassák ezt a bejegyzést (a “cikk” szó helyett köszönjük eme remek kifejezést GT Kolléga Úrnak). Nem szenvedett. Nem is érezte, amikor a késpenge átvágta a nyaki ütőerét. Azt sem érezte, hogy a meleg vére patakokban folyik a teste mellett. Ki volt ütve. Már csak arra eszmélt, hogy nem is él.
Rendszerint édesapám a böllér. Ő viszi be a szúrást. Ő öl. Hosszú évek alatt már szép gyakorlatot szerzett. De a hentes mellett az ő tudása bizony eltörpül. A hentes az nem egyszerű gyilkos. Egy profi. Szemrebbenés nélkül öl. Egy igazi sorozatgyilkos. Nem ejt felesleges vágást. Egy rövid lángborotválás, majd egy kis fürdetés után (mindez Rudi holttestével tötént) munkához látott. Precízen tüntette el a hullát, darabról-darabra. Szépen sorban bevándoroltak a feldogozó-helyiségbe a bordák, a szalonnák, a combok. Nem akarom untatni a Kedves Olvasókat a sertés feldogozás mikéntjével, maradjunk annyiban, hogy röpke 5 óra alatt a hullát teljse egészében feldolgoztuk, teljesen lehetetlenné téve az azonosítást.
A hurkákat, kolbászokat, szalnonnákat, tepertőket, sonkákat és a temérdek húst mind otthagytuk kihűlni, és mi elindultunk a nagy fáradtságra koktélozni egyet. Az akció sikeresen lazárult.

A történetben szereplő állatokat nem érte bántalmazás, nem sérültek meg, nem voltak veszélyben. A történet teljes egészében a fantázia szüleménye, a valósággal történő bármilyen egyezés a véletlen műve.